A casa brescia állásjelentései,
Hertlik Balázs: Freddy Krüger - a slasher ikonja Dolgozatom [ 1 ] célja a hetvenes-nyolcvanas évek olasz zsánerfilmjének egyik híres, de keveset tárgyalt fejezete, az olasz giallo filmek műfaji szempontú elhelyezése. Ugyan ezen erotikával és erőszakkal átitatott krimi-horror-thrillerek iránt újkeletű érdeklődés figyelhető meg az elmúlt évtized DVD- és Blu-ray megjelenéseinek a casa brescia állásjelentései, úgy tűnik, a nemzetközi filmes szakirodalmat továbbra sem különösebben érdekli a téma.
Ez már csak azért is fájó, mert a giallo kifejezetten vonzza a műfajelméleti kérdésfelvetéseket. Egyfelől azért, mert legegyszerűbben tematikailag egymással rokonságban álló, de hatásmechanizmusukban valójában ellentétes filmműfajokon keresztül írható le, azaz a horror, a thriller és a krimi keverékeként.
Másfelől pedig a film noirhoz hasonlóan a giallo korpusza is rendkívül szerteágazó, melynek első ránézésre legfontosabb a casa brescia állásjelentései eleme a filmek ikonográfiája és erős stiláris jellemzői.
A giallo vizsgálata tehát műfajelméleti kérdések sokaságának lehetne táptalaja, ha nagyobb szakirodalma lenne a témának. A giallóról született szakirodalom is számos problémát vet fel. Gary Needham vitaindítónak szánt írásában Playing With Genre. Defining the Italian Giallo [ 2 ] vonakodik műfajként tekinteni a giallóra; érveléséből kiderül, hogy általános problémái vannak a műfaji kategorizálással.
Tanulmányának különösen kérdéses felvetése a filone [ 3 ] fogalmának bevezetéséhez köthető: az olasz szakszó beemelése a casa brescia állásjelentései nemzetközi diskurzusba a bevett angolszász szakterminusok tagadásaként hat, ami a műfajelmélet által használt fogalmak alkalmazásában okozhat problémákat.
Needham több hibáját is átveszi az eddigi legfontosabb angol nyelvű kutatás, Mikel J. Koven La Dolce Morte [ 4 ] című kötete: a filone terminusának beemelése itt is a műfajelméleti kérdések óvatos megkerülését eredményezi. Ennek ellenére hiánypótló és alapvetően informatív kötetről van szó, melynek meglátásait munkámba is számos ponton beépítettem.
Saját dolgozatom célja kísérletet tenni a giallo műfaji besorolására. Ezzel automatikusan felmerülnek olyan általánosabb műfajelméleti problémák, mint a műfaji definiálhatóság és a műfajkeveredés, valamint stílus és zsáner kérdése, vagy a nemzeti filmkultúrák angolszász terminusokon keresztül történő vizsgálatának nehézségei.
Természetesen nem kívánok kizárólagos kijelentéseket tenni a műfaji besoroláskor, mindenképp kísérletet tennék azonban egy definícióra, amivel, ahogy Needhamnek és Kovennek is, a célom egy diskurzus megnyitása. Az első fejezetben a giallo kifejezésének eredetét, valamint az irodalmi és a filmi giallo különbségeit fogom ismertetni. Ezután tárgyalom a giallo műfaját érintő legfontosabb elméleti problémákat.
Előre, Szívből jövő köszöntés Nicolae Ceau? Nicolae Ceausescu, Románia Szocialista Köztársaság elnöke, a Román Kommunista Párt főtitkára születésnapja idén is alkalmat nyújtott a szocialista építés korszakában bebizonyosodott alapvető igazság ismételt kinyilvánítására, - nevezetesen, hogy szerves, megbonthatatlan a kapcsolat az ország gyökeres, megújító átalakulása és a párt főtitkárának e folyamatban játszott meghatározó szerepe között. A párt főtitkára. Románia elnöke ugyanakkor a nemzetközi élet prominens személyiségeként él a jelenkori világ tudatában.
Ez magába foglalja a rokonműfajok, a krimi, a thriller és a horror vázlatos bemutatását és az egymással, illetve a giallo műfajával való kapcsolatuk főbb kérdéseinek ismertetését és megvitatását is. Ezzel kapcsolatban megvizsgálom a tematikus jegyek, illetve a hatásmechanizmus szerinti megközelítésen alapuló műfaji definíciókat is.
Ebben a fejezetben tárgyalom még a fantasztikum, illetve az exploitation film kérdését a műfajban. Mindezek segítségével körvonalazom definíciómat, mellyel kapcsolatban hármas megközelítést fogok javasolni a tematika és a hatás szintje, illetve az exploitaionnek a műfajra tett hatása szerint. Mi a giallo? A giallo kifejezés jelentése több szinten értelmezhető.
Az olasz nyelvben a giallo elsődleges jelentése a sárga szín, de metonimikusan a casa brescia állásjelentései milánói Mondadori kiadó ben indított és a mai napig futó sárgafedeles sorozata nyomán jelenthet bármilyen fajta krimit, bűnügyi történetet.
A széria a bűnügyi irodalom műfajainak rendkívül széles skáláját nyújtotta, az olvasók gyakorlatilag bármit megtalálhattak a sokszínű felhozatalban, aminek köze volt a krimiirodalomhoz. Jekyll és Mr. Hyde különös esete Strange Case of Dr. Jekyll and Mr. Hyde, című klasszikusán át a casa brescia állásjelentései Edgar Wallace-ig terjedt a lista, de a negyvenes évekre már a Raymond Chandler és társai által fémjelzett hardboiled irodalom is a választék része lett.
A romanzo giallo a romanzo poliziesco mellett utóbbi szó szerinti jelentése: detektívregény az olasz nyelvben tehát a bűnügyi regény megfelelőjévé vált. A világ többi részén azonban a giallo valami mást, egészen pontosan egy sajátos, a krimi, a thriller és a horror határvidékén elhelyezkedő filmcsoportot jelöl, amely az es években érte el népszerűsége csúcsát, és amelyet egyes teoretikusok az amerikai slasherfilm előfutárának tekintenek. Talán 60 évvel ezelőtt az Olaszországban kiadott első krimik [ 7 ] sárga színű borítókkal jelentek meg.
A sárga pedig olaszul »giallo«. A sárga színről így a krimire asszociálnak Olaszországban, akárcsak a feketéről Franciaországban. De nem minden krimi giallo; Raymond Chandler például nem giallo — ő fekete, vagyis noir. Opció jel Hammett sem az.
Agatha Christie, S. Klasszikus krimik. Argento fenti értelmezése valahol félúton áll egy irodalmi és egy filmes meghatározás között: szűkíti ugyan a köznyelvben megszokott jelentést, de nem szűkíti le arra a filmcsoportra, amellyel világhírűvé vált, noha McDonagh kérdése minden valószínűség szerint az utóbbira vonatkozott. Mivel ezen dolgozat nem a giallo irodalmi besorolását célozza, forduljunk inkább a filmi giallo kérdései felé.
BRESCIA 4K
Ebben a filmi értelemben Camerini es, vagy Argento es Giallo című alkotása nem giallo, noha mindkettő a bűnügyi kategóriához tartozik. A giallók ugyan kriminarratívát követtek, de az alkotókat a rejtély kifejtése helyett sokkal inkább az erőszak és a szexualitás részletes bemutatása érdekelte; ez a filmek fekete bőrkesztyűs elkövetőt szerepeltető és rettentő precizitással felépített gyilkosság-szekvenciáiban érhető leginkább tetten.
Dario Argento Mélyvörös című filmje a giallo műfajának csúcspontját jelenti. A giallo vizsgálatát nehezítheti, hogy angol és olasz nyelven is csak minimális szakirodalommal rendelkezik a téma. Az olasz könyvterjedelmű próbálkozások ugyan nem példa nélkül állóak, de az olyan kötetek, mint Luca Rea I colori del buio.
Il a casa brescia állásjelentései thrilling italiano dal alvagy a Bruschini-Tentori páros Guida al cinema giallo e thrilling made in Italy című munkái több problémát is felvetnek. Egyfelől inkább működnek rajongói ajánlókként, mint tudományos értekezésekként, másfelől pedig az terheli őket, hogy képtelenek a megfelelő műfaji lehatárolásra. Az olasz szakírók tehát hiába szándékoznak elkülöníteni a thrilling italianót, a giallo kifejezés meglehetősen tág jelentésköre folyamatosan akadályozza őket ebben.
A filmes giallo meghatározása felé Bár a legtöbb szakíró vonakodik műfajként kereskedési jelprogram a giallóra, a filmes kánont illetően mégis kialakult egyfajta konszenzus: a filmtörténet legelső giallójának és a prototípusnak gyakorlatilag mindenki Mario Bava as A lány, aki túl sokat tudott La ragazza che sapeva troppo című alkotását tekinti. Az első vérbeli giallónak Mario Bava as A lány, aki túl sokat tudott című filmjét szokás tekinteni.
Mit is értünk tehát a filmes giallo italiano alatt? A legegyszerűbb megközelítés szerint a giallók csoportja olyan filmeket takar, amelyekben egy átlagember szemtanúja lesz egy bűnténynek, ennek következményeképp egy brutális gyilkosságsorozat felderítésére kényszerül, a pszichotikus tettes pedig csak a film utolsó pillanataiban lepleződik le. Erre a történetsémára kitűnő példa A lány, aki túl sokat tudott vagy Dario Argento A kristálytollú a casa brescia állásjelentései című trendteremtő filmje.
A giallo a klasszikus whodunit-típusú krimi találkozása a pszichothrillerrel és a horrorfilmmel: a nyomozási szál rendkívül hangsúlyossá válik, a narratívát azonban időről időre brutálisan erőszakos, és túlontúl hangsúlyos gyilkossági jelenetek szakítják meg.
Az erőszak mellett a giallo másik nagy attrakciója a szexualitás nyílt ábrázolása, bár az erőszakhoz viszonyítva valamivel kisebb hangsúlyt kap. Dario Argento es A kristálytollú madár című filmje indította el a műfaj felfutását.
Előre, február ( évfolyam, szám) | Arcanum Digitális Tudománytár
A giallo mint whodunit A pratkoni kereskedési platform pontosabb meghatározásához segítséget nyújthat a filmcsoportra tett hatások vizsgálata. A whodunit krimiirodalom az egyik legfontosabb előzményként tárgyalható. Charles Derry The Suspense Thriller. Films in the Shadow of Alfred Hitchcock című könyvében a suspense thriller definícióját kutatva áttekinti az irodalmi de filmes kontextusban is értelmezhető bűnügyi műfajokat a három központi szereplő detektív, elkövető és áldozat alapján.
Szerinte ide tartoznak a klasszikus detektívtörténetek lásd például Agatha Christie Poirot-sorozatátmelyekben a középpontban kizárólagosan a bűntény meglepő fordulatokkal teleszőtt a casa brescia állásjelentései áll.
Az áldozat így teljesen lényegtelenné válik, de még maga a detektív és környezete is eltörpül a nagy rejtvény jelentősége mellett. Nem minden mystery sorolható be a whodunit a casa brescia állásjelentései, hiszen a mystery, azaz a rejtély önmagában csak strukturális eszköz: a film vagy a könyv szüzséjéből a történet fabula lényeges elemei kimaradnak, majd ezek a szegmensek a kronológiai renden kívül lepleződnek le.
Az általam már említett hardboiled detektívtörténet mystery, hiszen az esetek többségében az elkövető kiléte ismeretlen, a bűntény felderítése pedig a protagonista feladata lesz. Derry szerint mégsem beszélhetünk whodunitról, hiszen a hardboiled könyvek magára a detektív jellemére és környezetével való kapcsolatára helyezik a hangsúlyt, ami mellett a nyomozási szál csak másodlagos piks a kereskedésben. Létezik emellett detektívet nem szerepeltető whodunit és bűntény nélküli mystery.
A klasszikus whodunit történettel szemben ugyanis, aminek a narratív kohézió és a a casa brescia állásjelentései racionális felderítése talán legfontosabb eleme, a giallót egyáltalán nem érdekli sem az ésszerűség, sem a logikus történetvezetés. Sőt, gyakran még maguk a gyilkosok is statisztaszerepbe kényszerülnek: nem egyediek azok az esetek, ahol az elkövető a játékidő mindössze egy-két percében tűnik fel értelemszerűen a gyilkossági jelenetek kivételével, ahol persze az arcát nem láthatjuk.
A giallók készítőit sokkal inkább a látványosságok, attrakciók foglalkoztatják, egy-egy precízen felépített, ötletes gyilkossági jelenetért hajlandóak feláldozni a történet hihetőségét is. A giallo az ilyen típusú szereplők ad absurdum halmozásával teszi lehetetlenné az elkövető kilétének helyes kikövetkeztetését. De maguk a történetek is gyakran az érthetetlenségig bonyolítottak, ami szintén csupán a néző összezavarását szolgálja. Ennek a zűrzavarnak a mérsékelésére jött létre a giallóban a magyarázó figurája, aki állandó szereplőjévé vált ezen filmeknek.
Hitchcock Psycho című klasszikusában a Norman Bates kórképét elmagyarázó pszichiáter egyenes ági leszármazottja a giallók magyarázója, de míg a Psycho befejezésében a mai néző számára talán már szájbarágónak hathat a megértést segítő kommentár, a giallók esetében semmiképp sem, hiszen a filmek jelentős része egész egyszerűen értelmezhetetlen lenne nélküle. Paolo Cavara A fekete hasú tarantula La tarantola dal ventre nero, című filmjében például a zárójelenetben a rendőrfőnök tart beszámolót hősünknek a miértekről.
A következőket tudjuk meg: a gyilkos paranoid pszichopata; impotens, akiből a felesége folyamatosan gúnyt űzött, ráadásul megcsalta. Ettől személyisége betegessé vált, aminek hatására egy nap megölte a hűtlen asszonyt, de erre eddig senki nem jött rá. A gyilkos ezután vaknak tettette magát, pénzeszközök visszavonása bináris opciós felülvizsgálatokon masszőrként szabadon mozoghasson meztelen nők között.
Egy nimfomániás nő kihívó viselkedése hatására felidéződött benne felesége viselkedése, ezért újra gyilkolnia kellett, majd újra és újra… Ez az információtömeg A fekete hasú tarantula 98 perces játékidejéből 45 másodpercet vesz el! A gyilkost pedig mi az opció lejárati ideje kétszer láttuk a film során, gyakorlatilag a háttérben.
Ennyi energiát fektettek a forgatókönyvírók a gyilkos motivációinak és tetteinek pszichológiai hátterének kifejtésébe. Nem úgy a gyilkosságokba!
A fekete hasú tarantula az egyébként is kreatív gyilkolási módszerekről híres vagy hírhedt műfaj egyik legfantáziadúsabb metódusát mutatja fel: a gyilkos akupunktúrás tűket szúr áldozatainak tarkójába, hogy azok lebénuljanak, de még éberen, tudatos állapotban legyenek, mikor felszabdalja őket.
Ez a hangsúlyeltolódás lesz a giallo filmek nyitja, amivel elkülöníthetjük őket hasonszőrű társaiktól. Mindez arról árulkodik, hogy a giallót és annak készítőit a klasszikus bűnügyi műfajok vagy a klasszikus hollywoodi film által fontosnak tartott szempontok és szabályok egyáltalán nem érdeklik.
A giallók talán legtöbbet kritizált pontja a történetek hiteltelensége és egyenetlensége. Pedig csupán annyiról van szó, hogy ezen filmek teljesen más logika szerint működnek, mint angolszász társaik. Argentóval szokatlan, fordított megközelítést követtek lehetőségek egyéni képzés film megírásakor: a rendező Argento először csupán az igen hangzatos címet találta ki, amelynek jelentéséről vagy lehetséges szerepéről a történetben semmit sem tudott; a címen kívül egyetlen kikötése legalább öt vagy hat brutális gyilkosság szerepeltetése volt.
Az írás első fázisában Argento és Cozzi ötletes gyilkolási módszerek után kutatott különböző ponyvaregényekben vagyis giallókbanmajd a gyilkossági jelenetek megírása után álltak neki kitalálni magát a történetet.
A klasszikus giallo így nem whodunit, hanem sokkal inkább howdunit, hiszen — legalábbis a bűnügyet érintően — legfőbb kérdése nem a ki, hanem a hogyan.
Krimi, thriller, giallo A giallo talán legfontosabb rokonműfaja a thriller, amelynek — bár a hollywoodi filmgyártás egyik legjelentékenyebb és legnépszerűbb műfajáról van szó — definiálása meglehetősen problematikus. Nevével a filmek által kiváltott hatásra utal: a thrill az angol nyelvben kellemes borzongást jelent, egy kissé paradox élményt, amely egyszerre kelt szorongást és okoz örömöt.
A thriller műfaja azonban a legkevésbé sem csupán ezen hatás a casa brescia állásjelentései írható le, hiszen rendelkezik sajátos elbeszélésmóddal, stilisztikai jellemzőkkel, illetve állandó tematikus elemekkel. A legtöbb műfajelméleti írás textuális megközelítésű, azaz a a casa brescia állásjelentései a műfaji szövegekben adott komponenseket használja fel: ezek a tanulmányok elsősorban a visszatérő stilisztikai és narratív vonásokat, az ikonográfiát, a filmek idő- és térbeli elhelyezkedését, a történet konfliktusait, a hőstípusokat vagy — bár ez már nem tartozik a hogyan kerestek pénzt a zsidók értelemben vett textuális jegyekhez — a célzott közönséget vizsgálják.
A kiváltott hatás a casa brescia állásjelentései viszont csak nagyon kevés teoretikus tanulmányban jelenik meg tényezőként, holott a fenti három műfaj, vagy exchange előrejelzés forex dollár melodráma vizsgálatakor egészen bizonyosan célravezető lehet ez a szempont.
Torben Grodal a kevés kivételhez tartozik: A fikció műfajtipológiája című tanulmányában [ 20 ] az aktív és passzív szereplőkkel való nézői kognitív és érzelmi azonosulás, illetve az egyes műfajtípusok prototipikus érzelmi hatásai alapján sorolja be a fikció műfajait. A thriller ugyanis a fő bűnügyi kategóriákkal szemben mint a gengszterfilm és a krimi vagy az életveszélyes emberi erők által veszélyeztetett ártatlan áldozatra, vagy az üldözött bűnözőre helyezi a hangsúlyt.
Derry szerint ez a szempont fogja össze leginkább a thrillert, amely egyfajta ernyőkategóriaként több alműfajt is magába foglal.
A klasszikus forma szerint ugyanis a detektívtörténet két cselekményszála, a bűnelkövetés és a nyomozás közt nincs átfedés: a többi szereplőhöz képest a történetben kívülállóként bemutatott detektív a bűntett végrehajtása után lép be a történetbe, maga a bűneset pedig általában meg sem jelenik a szüzsében.
Erre például szolgálhat bármelyik Poirot-történet.
Он перевел взгляд на слова, нацарапанные на ее руке. Она смутилась. - Боже, вы, кажется, сумели прочесть. Он посмотрел еще внимательнее. Да, он сумел прочитать эти слова, и их смысл был предельно ясен.
A thrillerben a bűnelkövetés és a nyomozás szála fedi egymást, így a detektív maga is áldozatjelölt lesz. A krimiirodalom fejlődése során is megfigyelhető ez a hangsúlyeltolódás: a hardboiled detektívregényekben például — ahogy a thrillerben is — a hős folyamatos életveszélynek van kitéve, nyomozása során pedig újabb és újabb bűnesetekkel találkozik. Ennél is inspiratívabbnak bizonyulhat azonban a krimi és a thriller összevetésekor a hatásmechanizmus szerinti megközelítés, mivel a thriller suspense-hatása a whodunit feszültségével merőben ellentétes.
A klasszikus kriminarratívában sosem tudhatunk többet, mint a főszereplő detektív, sőt, bizonyos esetekben még nála is kevesebb információval rendelkezünk. Poirot munkamódszerének alapeleme például, hogy minden információt megoszt társaival és így az olvasókkalgondolatmenetét azonban sohasem. A whodunit működéselvének lényege tehát a kezdeti információelrejtés.
A thriller feszültségkeltése ezzel szemben éppen az információ megosztásán alapszik. Ezen műfaj legfontosabb hatáskeltő eszköze a suspense [ 24 ] jelentése: felfüggesztésmelynek lényege a többletinformáció megosztása a befogadóval, aki így a tudás birtokában előre várhatja a történéseket.
Noël Carroll szerint suspense akkor keletkezik, mikor egy szituációból kirajzolódó kérdésre két lehetséges végkifejlet adhat választ, s az egyik várható végkimenetel aktualizálódásáig tart a suspense.
Az egyik kifejlet a néző számára kívánatos, de valószínűtlen, a másik nemkívánatos, de valószínűbbnek tűnik. A thriller így egyértelműen pozitív hatásra épít, és a borzalmak legyőzéséről szól.
Bár ezután még visszatér a suspense, a néző már kevésbé biztos az elvárásaiban; ez egyfelől a film felmérhetetlen hatásának egyik legfontosabb oka, másfelől pedig több más tényező mellett ezen megoldás miatt is kanonizálódott a Psycho horrorfilmként.
A legfontosabb egyezés, hogy a thrillerhez hasonlóan a klasszikus giallo hőse sem tradicionális nyomozófigura, hanem ártatlan áldozat, aki az életveszélyes erők fenyegetése alatt kénytelen lesz egy eddig ismeretlen szerepben helytállni, jelen esetben amatőr detektívként. A Derry által felvetett tematikus a casa brescia állásjelentései közül is sok érvényes a giallókra.
Így például a giallókban is gyakoriak a gyilkos szenvedélyek, az ártatlanul megvádolt hősök, a titkok, a felvett identitások, a múltbeli traumatikus élmények, a gyilkosságok, az üldözések, az életveszélyes szituációk stb.
A giallo műfaji kérdései
Mintha csak a giallo a thriller olasz verziója lenne, mely a helyiek ízlésének megfelelő alműfajokkal bír. Ennek csak egyik oka, hogy a whodunit-szál arra épít, hogy a lényegi információkat az utolsó pillanatig visszatartsa. Ennél is fontosabb, hogy a giallók központi szerephez jutó gyilkossági jeleneteiben a sokkhatás és a félelemkeltés érvényesül.
Suspense, sokk és horror-hatás a giallóban A giallóban a nyomozási szálat rendre roppant műgonddal felépített gyilkossági jelenetek szakítják meg. Ezen jelenetekben — amennyiben már láttunk giallót, azaz rendelkezünk műfaji ismeretekkel a filmek megtekintésekor — nézőként tudjuk, hogy a carrolli értelemben nemkívánatos vagy erkölcsileg helytelen végkifejlet fog bekövetkezni, tehát az arctalan rém le fogja mészárolni a kiszemelt áldozatot. A nézői elvárásoknak itt ez a megoldás fog megfelelni.
Ahogy azt Grodal is leírja, a néző érzelmi válaszát az elvárások meghatározó mintázata aktiválja.
Így tehát azt sem állíthatjuk, hogy a Psycho zuhanyjelenetének élménye ismétlődne meg a giallókban, hiszen ott nézőként nem számítunk a protagonistának hitt Marion Crane halálára — bár kétségtelen, hogy ez a szegmens felmérhetetlen hatással volt a giallo műfajára. A giallók érzelmi hatásának vizsgálatához szükséges a horrorfilm definícióinak mérlegelése is. A horror műfaji besorolása a thrillerhez hasonlóan problémás; az egyik legfontosabb felvetődő kérdés ismét a tematikus és hatásorientált meghatározáshoz kapcsolódik.
A horror egyfelől témáiban igen pontosan lehatárolható műfaj: narratívái a normalitást fenyegető szörnyetegek, a kollektív rémálmok legyőzéséről szólnak. Ezzel elfojtott kulturális és ideológiai ellentmondások kerülnek felszínre: a horrorfilmben szembenézünk mindazzal, amit civilizációnk elfojt és elnyom.
Így a horrorfilm Szörnye a barthes-i értelemben vett Más lesz, a horror alapvető bináris oppozíciója pedig a normativitás és a szörnyűséges között feszül.
A néző a félelmi és a lehetséges védekező válaszokat mutatja. A horrorfilmet így elsősorban a szereplő passzivitása, cselekvésképtelensége határolja el az aktív thrillertől. Sorozatos gyilkossági jelenetei alapján a giallót is ide sorolhatnánk: a giallo ugyan legalábbis az esetek legnagyobb részében aktív-cselekvő thriller-hőst szerepeltet, így a néző megtalálja empatikus azonosulásának tárgyát, de a gyilkosságok szerialitása a skizoid horror felé közelíti a műfajt.
Annyi azonban megállapítható, hogy a giallóban az erőszakjelenetek hangsúlyossága miatt roncsolódnak a thriller-konvenciók. A giallo gyilkossági jeleneteiben azt tapasztaljuk, hogy egy suspense-re épülő alaphelyzet — mi látjuk, hogy a kiszemelt áldozatot egy pszichésen zavart gyilkos követi, ő maga azonban nem tud erről — a thriller szabályainak ellentmondóan kulminál. Minden gyilkossági jelenetnek elérkezik ugyanis egy pontja, amikor az áldozat számára is nyilvánvalóvá válik, hogy valaki az életére akar törni.
Ekkor egy klasszikus thriller úgy tartaná fent a jóleső borzongást, hogy arról tájékoztat, egy szereplő éppen az áldozat megmentésére siet.
Mivel azonban a giallo az esetek legnagyobb részében ilyesmit nem tesz, egyedül maradunk a gyilkos kiszemeltjével és az ő áldozati pozíciójával, ami már nem a thrill, hanem a horrorfilmhez köthető rettegés hatását váltja ki belőlünk, nézőkből.
Nem marad más ugyanis, mint a szembesülés az embertelen erőszakkal illetve annak explicit ábrázolásával.
