Az autonómia pénzügyi függetlenségének együtthatója képlet.

Bevezetés A Kárpát-medencében Magyarország határain kívül, a kilencvenes évek népszámlálási adatai alapján mintegy 2,6 millió magyar nemzetiségű állampolgár él [1] az Osztrák-Magyar Monarchia utódállamainak valamelyikében.

A határon túli magyar kisebbségi szervezetek becslése szerint azonban ennél valamivel többen, 3,1 millióan lehetnek a hét szomszédos országban élő kárpát-medencei magyarok. Ezzel szinte minden kisebbségi magyar közösségnek meg kell küzdenie, ha önmagát megszervezve szülőföldjén kíván élni, ott próbálja biztosítani megmaradását, megélhetését és alapvető kisebbségi jogainak érvényesülését.

A koncepciók megalkotásával fejezték ki a magyar kisebbségek önálló politikai jogalanyiságukat. Az autonómia nem pusztán elvont jogi fogalmat jelent a határokon túl, hanem olyan jövőképet, amely érdemessé teszi a szülőföldön való maradást, perspektívát nyújthat hosszú évtizedek teljes mellőzöttsége, elnyomása után, egyszerűen távlatokat nyithat az esélyegyenlőséghez.

• Az opciók típusai és előnyei
• További jövedelemnövekedés
• De hogy a hatalommegosztás elve miként intézményesült az alkotmányokban, az igazságszolgáltatás szervezete milyen konkrét formát vett fel, és milyen értelmezésekkel közelítenek a függetlenség fogalmához, időben és térben változatos képet mutat.

Olyan távlatokat, amelyek biztosítják számukra a megmaradást, a szülőföldön maradást, a társadalmi és gazdasági felemelkedést. Éppen ezért most már biztosan állítjuk, ha nem sikerülne a jugoszláviai békefolyamatban a kisebbségek — így a vajdasági magyarság — helyzetét rendezni, és nem kapnánk autonómiát, akkor az elkövetkező nagyon rövid időszakban egyrészt a tovább fokozódó nyomás miatt, másrészt a perspektívák hiánya miatt a magyarság nagy része elhagyná az országot.

A jelenlegi magyar külpolitikai stratégia továbbra is az Antall-doktrina hármas prioritás-rendszerén nyugszik: az euro-atlanti integráció elérése, a baráti együttműködésen alapuló szomszédságpolitika és a határon túli magyarság érdekvédelmét ellátó nemzetpolitika összhangba hozása, e célok közötti egyensúly kialakítása és fenntartása a fő célja és feladata. A magyar politikusok többsége már a rendszerváltás küszöbén konszenzusra jutott abban, hogy az itt élő nemzeti és etnikai kisebbségek sajátos jogait kisebbségbarát, pozitív módon diszkriminatív törvényben kell szabályozni.

Dolgozatomban többször utalok majd a magyar kisebbségi törvényre, mert az között itthon született törvény-tervezetekből kialakult és elfogadott változat a határon túli magyar autonómia-koncepciók létrejöttében, formájuknak és tartalmuknak meghatározásában nem egyszer döntő szerepet töltött be.

Fő témám azonban a határokon túl élő magyarság, elsősorban a számarányukban jelentősnek mondható erdélyi, felvidéki, vajdasági és kárpátaljai nemzeti közösségek után alkotott autonómia-koncepcióinak leíró jellegű bemutatása, ragaszkodva az időrendi sorrendhez az egyes régiókban.

A dokumentumok születésének körülményeit elsősorban a nagypolitika fókuszából vizsgálom, a tervezetek megalkotásának belső vitáit, sajtóját kevéssé dolgoztam fel, mivel ez meghaladja dolgozatom terjedelmi korlátjait. Hangsúlyoznom kell azt, hogy az egyes régiókat dokumentumait együtt bemutató, hasonló jellegű összefoglalás még nem készült Magyarországon, sem a határokon túl, így munkám során nagyobb részben kéziratokra támaszkodhattam. Dolgozatom befejező része igyekszik rövid, összehasonlító elemzést adni arról, hogy melyek a közös vonások és melyek a lényegi eltérések az elkészült autonómia-koncepciókban, vizsgálva a politikai környezetet, a tervezetek formai és tartalmi kritériumait.

Magam az autonómia-elképzelések létrejöttét azért tartom rendkívül fontosnak, mert a helyi magyarság számára túlélési technikát, vonzó perspektívát, ezek érdekében felhasználható eszközt, az identitás megőrzésével együtt járó tényleges létbiztonságot jelenthetnek megvalósulásuk esetén.

A nagyszámú koncepció születése az anyaországi szellemi potenciál nem elhanyagolható segítsége mellett pedig a magyar nemzeti közösségek elitjeinek teljesítményét, önszervező erejét is jelzi olyan körülmények között, amikor a közép- és kelet-európai fiatal nemzetállamok türelmetlensége, bitcoin követése létükben veszélyezteti a kisebbségi magyarokat. A dolgozatom egyik kulcskérdése az, hogy a környező országokban azok a bcn binance közösségek, amelyekilletve után nemzeti közösségi létükért, identitásukért kénytelenek voltak elsősorban politikai síkon küzdeni, jogaikat védelmezni, képesek voltak-e megfogalmazni saját érdekérvényesítési intézmény vagy intézmények létrehozására irányuló törekvéseiket, más szóval: alkalmasak-e egy funkcionális, személyi elven alapuló autonómia megteremtésére?

Mielőtt rátérnék a fentebb említett, utáni kisebbségi önkormányzati, illetve autonómia-koncepciók részletes taglalására, röviden áttekintem a határon túli magyarság történetének legfontosabb csomópontjait, a trianoni békeszerződés aláírásától egészen ig.

A korabeli magyar kormányok és a határokon túl létrejött magyar szervezetek egyetértettek abban, hogy a párizsi békerendszer revízióra szorul majd, s ebben Magyarország sérelmeinek orvoslása is szerepelhet, akár részleges, akár a az autonómia pénzügyi függetlenségének együtthatója képlet revízió megvalósítása által.

A vissza nem csatolt területeken is maradtak magyarok, ezért a magyar kisebbségpolitika a reciprocitás elvét érvényesítette. A területeiket újra maradéktalanul visszaszerző szomszédos államok a zavaros katonai-politikai helyzetet a magyar kisebbség elleni bosszúállásra használták fel, Erdélyben a Maniu-gárdisták, a Vajdaságban a titoista partizánok, Kárpátalján a bevonuló szovjet hadsereg kegyetlen revansot vett vélt és valós sérelmekért, Csehszlovákiában a magyarság kollektív bűnösként elvesztette állampolgárságát és tízezreket kényszerítettek szülőföldjük elhagyására erőszakos lakosságcserét hírdetve.

A béketárgyalásokon a magyar javaslatokat nem vették figyelembe, és visszaállították az eredeti as országhatárokat, de a békekonferencia ezúttal még kisebbségvédelmi szerződések megkötésére sem kötelezte a jelentős számú magyar identitású lakossággal rendelkező országokat, ahogyan ezt az I. A szovjet zóna államainak internacionalizmusa nem tűrte a kisebbségi kérdés felszínen tartását paradox módon egy ország belügyének tekintették.

A régiók magyar közösségének nem lehetett önálló arculata, az autonómia pénzügyi függetlenségének együtthatója képlet az adott ország többségi magyarságpolitikája létezett. Hivatalos nyilvános magyar kisebbségi politika nem létezett ebben az időszakban. Léteztek ellenzéki mozgalmak, tiltakozások a határokon túl is, képviselőik megnyilvánulásai azonban illegális voltuk miatt kisebb visszhangot keltettek a közvéleményben. Ez az elképzelés — tehát a magyar párt ok kormányzati szerepvállalása — Romániában ban, Szlovákiában ban valósult meg, bár eddig meglehetősen felemás eredményeket hozott.

Szakdolgozatom mindössze ez utóbbi szakasz egy résztémáját kívánja alaposabban vizsgálni, a fentebb már említett kitekintéssel az anyaország kisebbségi politikájára, mely láthatóan befolyásolta a határokon túli magyar közösségek koncepciókészitőit. Mielőtt a kisebbségi jogok keletkezéséről, a kisebbségi kérdés megoldási lehetőségeiről és a kulcsfogalmak definícióiról ejtenék szót, néhány mondattal szeretném az utáni kisebbségi magyar állapotokat bemutatni.

A bipoláris világ, a Szovjetunió összeomlása, érdekszférájának visszahúzódása után Kelet-Közép-Európában új helyzet állt elő.

A valós függetlenség elnyerése e téren is jelentős változást hozott. A hatalmát átmenteni igyekvő posztkommunista politikai elitek, de az antikommunista hajdani ellenzék is az új, igazán erős legitimációt a nacionalizmus rendező elvében találta meg, és ezzel legitim, ám a kisebbségek iránt érzéketlen, a nemzeti szembenállást hirdető, intoleráns kormányok vették át a hatalmat a szomszédos országokban.

Kulturális identitásuk megőrzése érdekében megfogalmazott törekvéseiket a helyenként hiszterizált helyi politikai piac egyik közszereplője pártja sem integrálta, fogadta be programjába, így a magyar nemzeti közösségek kénytelenek voltak létrehozni saját politikai szervezeteiket, sajátos érdekeik artikulálására, képviseletére, mely automatikusan a politikai paletta szélén és ezért marginalizált helyzetben foglalt helyet Ez a felismerés kelet-közép-európai rendszerváltozások utáni első egy-két évben lezajlott, ettől kezdve a határon túli magyar közösségek, önálló politikai programjaik megfogalmazásával létrehozták önálló politikai buen forex rendszer, melyben alternatívákat kínálnak mind a nemzetállami programmal, mind pedig a központosított autoritárius állami berendezkedéssel szemben.

Ha megvizsgáljuk e koncepciókat egyenként, láthatjuk, hogy az elkészült tervezetek viszonylag könnyen tipologizálhatók: 1. Kisebbségi törvénykezdemények, melyek a kisebbségi kérdés komplex megoldási kísérletét tartalmazzák, belefoglalva az oktatási, kulturális intézményhálózat fejlesztését, nyelvhasználati kérdéseket és a kisebbségi önkormányzati struktúra felépítését.

Nyelvhasználati tövénytervezetek, melyek elsősorban a magyar nyelv státusával, használatának lehetőségeivel foglalkoznak. Közös vonásuk, hogy szinte mindegyikük bizonyos mértékű alkotmány-módosítást igényel, melyet készítők mellékletként csatoltak a tervezethez. De vajon mi irritálta a politikai eliteket a megfogalmazott kisebbségi magyar elképzelésrendszerekben? Talán nem járunk messze az igazságtól, ha azt feltételezzük, hogy a kisebbségi jogok és igények világos megfogalmazása, az igények és a gyakorlatban érvényesülő valóság közötti szakadék nyílt kimondása, a ma radikálisnak tetsző, a többségi politikai kultúrától idegen, határozott jövőkép megrajzolása egy önmagát igazgató, öntudatos nemzeti közösségről, mely saját ügyeiért önmaga vállalná a felelősséget, s ezzel a liberális demokrácia útját hirdetve a türelmetlen nemzetállamiság eszméjének negligálásán fáradozik; nos véleményem szerint ezek az egyik  fő oka annak, hogy  jelenleg nehezen képzelhető el a felek álláspontjainak rövid távú közeledése, annak ellenére, hogy bizonyos, előrelépést sejtető eredmények a koalíciós kormányzások ideje alatt már születtek.

A látványos autonómia-ellenesség azonban nemcsak ebből fakad a környező országokban. Az autonómia elve csak ott válhat gyakorlattá, ahol kellően decentralizált, széles hatáskörrel rendelkező önkormányzati rendszer működik.

Ez Kelet - Közép Európában nem így van, ezért abban a pillanatban, amikor ezek az államok szembetalálkoznak a központosított nemzetállami modell fellazításának törekvésével, éles ellenállást tanúsítanak, nem véve tudomásul azt a tényt, hogy a huszadik század végének modern állama már nem centralizált, sokkal inkább a hatalommegosztás elvén alapul.

Végezetül még egy adalék ehhez; az autonómiától, de különösen a területi autonómiától való félelem azért is ilyen erős a térségben, mert a kelet - európai politikai elitek az etnikai elvű regionális önkormányzatot a területi elszakadás Magyarország szempontjából a revízió előtti utolsó lépésnek tekintik, s ezért hiába az aláírt nemzetközi szerződések határok sérthetetlenségét garantáló passzusai, hiába a gyakran ismétlődő hivatalos cáfolatok, a téma tabunak számít ma is, racionális megközelítése szinte reménytelennek tűnik.

Addig, amíg a szomszédos országok politikai elitje nem fogadja el azt, hogy a kisebbségi kérdés megoldása nem az erőszakos nyílt és rejtett asszimilációban, hanem a sajátos kisebbségi jogok biztosításában keresendő, s ez nem destabilizáló, hanem éppen ellenkezőleg, stabilizáló erőként hathat államra és térségre egyaránt, addig se a magyar, sem más nemzeti és etnikai kisebbségek ügyében a szimbólikus plitikai gesztusokon kívül lényegi elmozdulás kevéssé várható.

Forgács Imre: Észak Dél ellen

A kisebbségi jogok alakulásának története, kitekintés és a kulcsfogalmak jelentésének tisztázása A kisebbség normatív definícióját már jónéhányan próbálták megfogalmazni, de ez a kérdés sok vitát kavart már nemzetközi szinten is.

A legtöbbet idézett az autonómia pénzügyi függetlenségének együtthatója képlet a Capotorti-féle definíció, mely kimondja: Kisebbség az a csoport, mely számát tekintve kisebb, mint az állam lakosságának többi része, nincs domináns helyzetben és amelynek tagjai olyan etnikai, vallási vagy nyelvi sajátosságokkal rendelkeznek, amelyek megkülönböztetik őket a lakosság többi részeinek sajátosságaitól és összeköti őket a kultúrájuk, hagyományaik, vallásuk és nyelvük megőrzésére irányuló szolidaritás érzése.

Az állam állásfoglalása pedig egy ilyen erős politikai töltésű fogalom esetében nem tekinthető veszélytelennek.

A kisebbségekre hátrányos rendelkezések tilalma jellemzi: az, hogy az állam minden polgára részére — vallási, faji és nemzetiségi különbség nélkül — kifejezetten teljes közjogi és magánjogi egyenlőséget biztosít.

Itt a kisebbséghez való tartozás állapotához nem fűződnek a többiekétől eltérő jogi hatások. Jellemzője, hogy pozitiv rendelkezésekkel biztosítja a speciális kisebbségi érdekek érvényesülését azáltal, hogy az államhatalom, legalább bizonyos ügyeket illetőleg a kisebbségekhez tartozók az autonómia pénzügyi függetlenségének együtthatója képlet elkülönítve, az ő intenciójuk szerint, esetleg az ő közreműködésükkel vagy éppen ő általuk gyakoroltatik. A XIX. A görög függetlenség elismerésétől kezdve, mely az ország lakosságának felekezeti különbség nélküli egyenlő elbánásban való részesítését ígérte a nyugati hatalmak kívánságára, a berlini kongresszus határozatain keresztül, amelyek a kisebbségi jogok nemzetközi biztosítását általános szabállyá tették a Balkán-félszigeten, egészen a XX.

A világháború előtt tehát a Balkán-félsziget partikuláris nemzetközi jogaként fennállott a kisebbségi jogok bizonyos rendszere, amelynek azonban már akkor sem tudtak igazán érvényt szerezni a nagyhatalmak. A háborút követő békerendszer kialakítása idején egyrészt kiterjesztették a kisebbségvédelem jogi szabályait Közép-Európa keleti részére is, másrészt új politikai jelszó született: a népek önrendelkezési jogának biztosítása.

Az önrendelkezési jog alatt a korszak politikusai az egyesek szabadságjogait, a nemzetek jogát a szuverén állami létre és az államterületen élő nemzetiségek jogát értették az autonómiára, illetőleg legalább nemzeti és kulturális intézményeik szabad fejlesztésére.

A helyzetet felvázoló általános bevezetés 1. Változások 1. Az adóztatás célja és az adócsalás, az adókijátszás, a káros adózási gyakorlatok és a pénzmosás hatása az európai társadalmakra 9. A készpénzes tranzakciókkal kapcsolatos kockázatok és előnyök Mennyiségi értékelés

A Nemzetek Szövetségéről szóló Egyezségokmány azonban az autonómia pénzügyi függetlenségének együtthatója képlet viták után semmiféle rendelkezést nem tartalmazott a kisebbségi jogokra vonatkozólag. A párizsi békekonferencia azonban létrehozott egy bizottságot azzal a megbízatással, hogy dolgozzon ki szerződéstervezeteket a kisebbségek védelmére. E bizottság munkájának eredményeként a békediktátumokhoz kisebbségvédelmi szerződéseket csatoltak, így létrejött a modern nemzetközi kisebbségi jog [21].

Letöltés: pu_szemle_07_3_4.pdf

A háború utáni években gyorsan kiderült, hogy az új államok egyrészt nem tartják be az általuk szerződésben vállalt kötelezettségeket, másrészt a Népszövetség nem képes kikényszeríteni azok végrehajtását [22].

Előremutató kisebbségvédelmi törvénynek Köztes-Európában csak az ös észt kulturautonómia-törvény [23] tekinthető, mely a személyi autonómia elve alapján a nemzeti kisebbségeket külön jogi személyiséggel bíró közjogi testületekként jeleníti meg.

E testületek feladataihoz, jogaihoz tartozott az oktatási és kulturális tevékenységek igazgatása mellett, hatásköreiken belül a jogalkotás lehetősége is. Szovjet-Oroszország autonómia-modellje nem demokratikus úton, hanem a diktatúra körülményei között született, bár tartalmaz figyelemre méltó elemeket, de parancsuralmi vonatkozásai miatt példaként nem állítható.

Az ENSZ kerülte a nemzeti és etnikai kisebbségek kérdésének teljes körű szabályozását, nem ismerve el a kisebbségek közösségi jogalanyiságát.

Említést érdemlő módon a bipoláris világrend idején csak ban foglalkoztak az etnikai és tokenekbe történő befektetés kisebbségek sajátos jogainak megfogalmazásával, ekkor született meg a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, amely mindössze egyetlen, a Áttörést majd csak A nemzeti vagy etnikai, vallási és nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek jogairól címmel Az európai nemzetközi jogi törekvések a hidegháború idején valamivel bátrabban fogalmazták meg a kisebbségekkel összefüggő kérdéseket, de az NGO-szervezetek [25] munkáját kivéve itt is csak óvatos lépések történtek.

Az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet ezeken kívül, az Első munkája éppen a szlovákiai magyar kisebbséggel kapcsolatos útja volt. Az márciusában Párizsban a Balladour, francia miniszterelnök nevével jegyzett és elfogadott Európai Stabilitási Egyezségokmány a határok változatlansága mellett hatékony kisebbségvédelmi előírásokkal és az egyéni jogok mellett a kollektív jogi megközelítés elismerésével nem egyenrangúsításával lépett előrébb.

A nemzeti és etnikai kisebbségek jogainak kodifikációjában különösen évtizedünkben jelentős előrelépés történt, de ez nem jelenti azt, hogy akár Európában konszenzus övezné különösen a kisebbségi közösségi jogok elfogadását, alkalmazását, ezért rövidebb távon bizonyosan nem várható egy egységes, európai kisebbségvédelmi egyezmény elfogadása.

A modern állam számára sokszor csak terhet, kényelmetlenséget jelentő kisebbségi kérdés kezelésére, megoldására többféle lehetőség kínálkozott az elmúlt két évszázad során Európában, a a problémák negligálásától kezdve a pozitív diszkriminációig.

Letöltés: pu_szemle_07_3_4.pdf

A kisebbségi kérdést egyes az autonómia pénzügyi függetlenségének együtthatója képlet, pl. Kevésbé erőszakos kezelési modell a hegemonikus konfliktuskezelés, amely a nemzeti kisebbségek problémáit felsőbb állami beavatkozással, irányítással igyekezett rendezni, az alfa bináris opciók nyereségének mutatója, minél kevésbé bevonva magát a kisebbséget.

Ilyen példa az Osztrák-Magyar Monarchia vagy a kommunista Szovjetunió vagy Jugoszlávia nemzetiségpolitikája. A kisebbségi népcsoportok létszámának csökkentésére a leginkább elterjedt módszer a különböző intenzitással megvalósuló asszimiláció, amely a nyelvhasználat korlátozásától kezdve az oktatás és művelődés lehetőségein keresztül a kisebbségi terület gazdasági szempontból történő elsorvasztásán át sokféle módon lehetséges.

Különleges esetben a XX. A pozitív példákként tekintett kantonizáció, a föderalizmus és a hatalommegosztás azon lehetőségek közé tartozik, melyben az adott kisebbség ek az állam keretein belül maradva lehetőséget és minden segítséget megkapnak kultúrájuk, identitásuk megőrzésére, a békés együttélésre, melyet elfogadnak.

• Stratégia a bináris opciókról 30 percig
• Kereskedők tapasztalata
• Publikálás dátuma

Hatalommegosztással pedig leginkább azokban a kisebbségbarát államokban találkozhatunk, amelyben a türelmes többség lehetőséget ad a kisebbség számára, hogy az, a különböző autonómiaformák alkalmazásával, a létét érintő legfontosabb ügyekben önmagát igazgassa. Ilyen ideálisnak tekinthető viszony alakult ki a Finnország területén élő svédek esetében, leghíresebb példa az Ĺland-szigetek lakosságának területi autonómiája de ne felejtsük el a magyarlakta régiókban talán legtöbbet emlegetett olaszországi Dél-Tirol német többségű tartományának önkormányzatát sem.

De vajon miért e két működő modell a leginkább emlegetett és elfogadott a határokon túli magyarság számára?